Bagett

Nagyon szeretjük a bagettet. Legalábbis én. Férj szerint ez túlsült. Mondtam neki, hogy nem Erzsébet kenyeret sütök, mikor azt mondom: BAGETT.

Nagyanyó-kenyér

Búzát vittem a malomba,

hej, de régen volt,

amikor még a Küküllőn

malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,

lisztje, mint a hó,

Örült neki a ház népe,

kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából

olyan kenyeret,

illatára odagyűltek

mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:

legyen a világ

olyan, mint a búza közt

a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven

illatos-fehér,

ropogósra sütött, foszlós

nagyanyó-kenyér!

Bagett

 

Valahogy bátrabban kéne bevágnom. És fogalmam sincs, hogy miért nem repedt. :( És lehet, hogy még sütni is kellett volna. 

No de: Egyébként isteni íze van, és pihe könnyű, viszont a külseje ropog. Recseg ropog. Összességében Fantasztikus amúgy :)

Ráadásul ezt a szatyrot még télen varrtam, nem találjátok ki: bagettnek. Úgyhogy egy álom manifesztálódását reprezentÁlom. 

 

Romantika

Izgul a mandula :)

Kipróbálom Limara bagettjét.
Már a "sütőzacsi"ban kelnek. Nagyon izgulok!

A formázást sajnos ismét elbénáztam, és igen, megint azért, mert lusta voltam pontosan megnézni a receptet... Ugyanis volt benne egy aprócska "itt" szó, ami egy linkre mutatott, a bagett formázására. Remélem harmadjára nem követem el ezt a hibát... a netes recepteknél a linkek kb olyan fontosak, mint maguk a receptek. 

A legközelebbi kiszemelteim ismét Limarától a "jól bevált fehérkenyér" . És a zsemle. Holnap irány a Metró, már Férjnek, mert én tanulok, de fogyóban a lisztem. Nagyon jó ez a kenyérliszt, megmentette a kenyérsütést. Most néztem meg, tök vicces, nyiregyházi cég gyártja :D Jó öreg tirpák vagyok én is, ezért mennek jól ezek a kenyerek. LOL :)))

Adományozza adója 1%-át az AboMillnek. (Nehogy csődbe menjenek.)

Wikipedia:

"A tirpák embereket Dienes István a következőféle képpen jellemezte:

A tirpákok középmagas, erős, csontos emberek voltak. A férfiakban a szlávok szívóssága egyesült a magyarok erejével. Asszonyaikon nem látszik a szláv hatás: nem lenhajúak, kékszeműek mint Mikszáth tótjai, inkább barnák, karcsúak, szép termetűek"

Azt a kurva... :D 

A nyíregyházi malom a tirpák hagyományok felelevenítése és megőrzése szándékával vette fel 1994-ben a "Tirpák Malom" elnevezést.

Szóval, kedves Olvasóim :), így lehet Őssé válni. (lsd a "Kisült" bejegyzést.)

Jut eszembe

Elkészítettem a kisebb kenyereket a fehér kenyérből, és tök cukik lettek. Úgyhogy vittem egyet nagymamámnak is :D és az útra még jó kis szendvicseket is csináltam.

Kalácsék :)

Hát az úúúúgy volt, hogy hulla voltam, mire hazaértünk Mátraházáról (nekem még volt egy köröm a fősulin, ahol jippijuppi mindenki nagyon kedves volt és segítőkész, és ez még fárasztóbbá tette, mert gondolkoztam, hogy mi van ezekkel, valamint 11 nap múlva matek és statisztika szigorlat lesz...). Igen, de nem csak én voltam "kész", hanem Férj is, és ha ő hisztis, akkor aztán baj van. Gondolkodás nélkül beindultam: beraktam egy kenyeret dagasztásra, aztán kiolvasztottam egy húst, közben pároltam a zöldséget és a krumplit, karikacsapásra produkáltam Férjnek rántott húst zöldséggel, sültkrumplival, magamnak rakottkrumplit, és persze a kenyeret. Közben egyre inkább a Máglyarakás lebegett a szemem előtt, mert hogy az üdülőben adtak valami olyasmit, de az rizses volt, szóval nem tudom, mi volt, de finom volt, és azt okozta, hogy megkívántam a máglyarakást. Na már most, régen csináltam, és nem emlékszem, hogy is kell, csak azt tudom, hogy kaláccsal szoktam csinálni, ezért nekiláttam, és kitúrtam emargit remekei közül szerintem a legbonyolultabbat. Nagyon bonyi volt, ráadásul meg sem néztem rendesen a képeket, mert a rálinkelésre már tényleg fáradt voltam, így kiderült, hogy még túl is bonyolítottam az amúgy sem egyszerű kalácsot. Ezen azt kell érteni, hogy írja a recept, hogy hosszában félbe kell vágni a feltekert tésztát, erre én hülye, bevágtam hosszában, de úgy mint a kiflit szokták :D LOL Közben meg csak félbe kellett volna vágni úgy ahogy van, hosszában. De ez nem jutott eszembe. Fáradt voltam. 

Na a másik szívás, hogy az eredeti recept édesítőszerrel van. Aki ismer minket, az tudja, hogy ez nálunk halál. Ki vannak tiltva ezek a dolgok a konyhából. Férj megtudná, és külön aludna egy hétig :D  (Még régen, a leveskocka papírját is a kuka legaljára kellett dobnom, hogy meg ne lássa. ) Szóval szépen lecseréltem az édesítőszert cukorra, de azután is lusta voltam pontosan utána olvasni, (két klikk lett volna kb), és próbáltuk a receptben lévő fél mondat alapján kisilabizálni, hogy mi van. Hogy a cukor- hogy a víz... ?! Ebből az lett, hogy a tésztát egész dagasztás közben liszteztem, és a cukor kb annyira érződött, mint a kenyérben, így mondhatni, kaptam egy nagyon szép kalácsot, aminek se íze, se bűze. Francba!!! : ) Úgyhogy tényleg muszáj máglyarakásnak elkészíteni, mert ez így ... kakóval lekvárral elmegy, de a tudat, hogy szinte Sugarfree lett, maga a tudat, -ehetetlenné teszi. Nekünk. Ildinek ízlett. :)

 

Kisült

Ma is kisült egy... illetve kicsit túl. De tök mindegy, mert a Apukámnak viszem és ő mindenből a sültebbet...

Belenézős :)

Kicsitfoszlós :)

Telibelátós :)

Itt követem el ezeket a rémtetteket:

Elmehetnék photoshop nyomelemzőnek, ahogy állítgattam a fényeket, fény derült néhány kéz és ujjlenyomatra, illetve lefolyásra :D Asszem adok neki egy kis domestost. ;) Vagy inkább megveszem a hőn áhított üvegajtókat végre erre a szekrényre. Ez lenne álmaim netovábbja.

Egyébként egy tervemről, amit még ma szeretnék megvalósítani: ugyanezt a jól bevált tésztát szeretném bagettnak vagy legalábbis kisebb kenyérkének megsütni. Aztán, ha megtalálom  a megfelelő méretet, valószínűleg elkezdek kísérletezni a fagyasztással. Bizony :D Nemsokára Ősanya leszek! :D heh, hogy lehet őssé válni.

Vallomás:

Jani mindig meséli, hogy a nagymamája megkelesztette a tésztát, fogta és vitte a pékhez, hogy süsse ki. Pénzért. Én meg megfogom a gépet, 5 perc alatt beleborítom a cuccot, aztán bekapcsolom a kurva jó sütőm, ami varázsol egy kenyeret... Kenyérlisztet veszek boltban, és élesztőt... Vizet sem a kútból hozok...

Lehet, hogy a gyerekem már engem fog sajnálni, -bár nem hiszem, hogy addigra ideáig fajulna a technika, -de ki tudja. 

Örülök, hogy ezt látja, hogy ezerrel sütöm ezeket, pedig a boltban is isteni cuccokat lehet venni, de azért ez mégis más. Remélem, eljut a tudatáig, hogy a nő dolga az étel, akár a kenyértől kezdve.  Ha nem sütök, nincs kenyér :D Mekkora már! Tovább romantikázva a dolgot, lehet, hogy a sülő kelt tészta illata az otthon illatát  fogja jelenteni Hankának. (csöpp)
Esküszöm, kedvet kaptam venni egy darab földet és termeszteni normális krumplit magunknak, meg paradicsomot., cukkinit... :) Egyedül azt a paradicsomot szerettem, amit a Balatonon ültettünk Janival :)
csöpp csöpp csöpp