Kalácsék :)

Hát az úúúúgy volt, hogy hulla voltam, mire hazaértünk Mátraházáról (nekem még volt egy köröm a fősulin, ahol jippijuppi mindenki nagyon kedves volt és segítőkész, és ez még fárasztóbbá tette, mert gondolkoztam, hogy mi van ezekkel, valamint 11 nap múlva matek és statisztika szigorlat lesz...). Igen, de nem csak én voltam "kész", hanem Férj is, és ha ő hisztis, akkor aztán baj van. Gondolkodás nélkül beindultam: beraktam egy kenyeret dagasztásra, aztán kiolvasztottam egy húst, közben pároltam a zöldséget és a krumplit, karikacsapásra produkáltam Férjnek rántott húst zöldséggel, sültkrumplival, magamnak rakottkrumplit, és persze a kenyeret. Közben egyre inkább a Máglyarakás lebegett a szemem előtt, mert hogy az üdülőben adtak valami olyasmit, de az rizses volt, szóval nem tudom, mi volt, de finom volt, és azt okozta, hogy megkívántam a máglyarakást. Na már most, régen csináltam, és nem emlékszem, hogy is kell, csak azt tudom, hogy kaláccsal szoktam csinálni, ezért nekiláttam, és kitúrtam emargit remekei közül szerintem a legbonyolultabbat. Nagyon bonyi volt, ráadásul meg sem néztem rendesen a képeket, mert a rálinkelésre már tényleg fáradt voltam, így kiderült, hogy még túl is bonyolítottam az amúgy sem egyszerű kalácsot. Ezen azt kell érteni, hogy írja a recept, hogy hosszában félbe kell vágni a feltekert tésztát, erre én hülye, bevágtam hosszában, de úgy mint a kiflit szokták :D LOL Közben meg csak félbe kellett volna vágni úgy ahogy van, hosszában. De ez nem jutott eszembe. Fáradt voltam. 

Na a másik szívás, hogy az eredeti recept édesítőszerrel van. Aki ismer minket, az tudja, hogy ez nálunk halál. Ki vannak tiltva ezek a dolgok a konyhából. Férj megtudná, és külön aludna egy hétig :D  (Még régen, a leveskocka papírját is a kuka legaljára kellett dobnom, hogy meg ne lássa. ) Szóval szépen lecseréltem az édesítőszert cukorra, de azután is lusta voltam pontosan utána olvasni, (két klikk lett volna kb), és próbáltuk a receptben lévő fél mondat alapján kisilabizálni, hogy mi van. Hogy a cukor- hogy a víz... ?! Ebből az lett, hogy a tésztát egész dagasztás közben liszteztem, és a cukor kb annyira érződött, mint a kenyérben, így mondhatni, kaptam egy nagyon szép kalácsot, aminek se íze, se bűze. Francba!!! : ) Úgyhogy tényleg muszáj máglyarakásnak elkészíteni, mert ez így ... kakóval lekvárral elmegy, de a tudat, hogy szinte Sugarfree lett, maga a tudat, -ehetetlenné teszi. Nekünk. Ildinek ízlett. :)