Kisült

Ma is kisült egy... illetve kicsit túl. De tök mindegy, mert a Apukámnak viszem és ő mindenből a sültebbet...

Belenézős :)

Kicsitfoszlós :)

Telibelátós :)

Itt követem el ezeket a rémtetteket:

Elmehetnék photoshop nyomelemzőnek, ahogy állítgattam a fényeket, fény derült néhány kéz és ujjlenyomatra, illetve lefolyásra :D Asszem adok neki egy kis domestost. ;) Vagy inkább megveszem a hőn áhított üvegajtókat végre erre a szekrényre. Ez lenne álmaim netovábbja.

Egyébként egy tervemről, amit még ma szeretnék megvalósítani: ugyanezt a jól bevált tésztát szeretném bagettnak vagy legalábbis kisebb kenyérkének megsütni. Aztán, ha megtalálom  a megfelelő méretet, valószínűleg elkezdek kísérletezni a fagyasztással. Bizony :D Nemsokára Ősanya leszek! :D heh, hogy lehet őssé válni.

Vallomás:

Jani mindig meséli, hogy a nagymamája megkelesztette a tésztát, fogta és vitte a pékhez, hogy süsse ki. Pénzért. Én meg megfogom a gépet, 5 perc alatt beleborítom a cuccot, aztán bekapcsolom a kurva jó sütőm, ami varázsol egy kenyeret... Kenyérlisztet veszek boltban, és élesztőt... Vizet sem a kútból hozok...

Lehet, hogy a gyerekem már engem fog sajnálni, -bár nem hiszem, hogy addigra ideáig fajulna a technika, -de ki tudja. 

Örülök, hogy ezt látja, hogy ezerrel sütöm ezeket, pedig a boltban is isteni cuccokat lehet venni, de azért ez mégis más. Remélem, eljut a tudatáig, hogy a nő dolga az étel, akár a kenyértől kezdve.  Ha nem sütök, nincs kenyér :D Mekkora már! Tovább romantikázva a dolgot, lehet, hogy a sülő kelt tészta illata az otthon illatát  fogja jelenteni Hankának. (csöpp)
Esküszöm, kedvet kaptam venni egy darab földet és termeszteni normális krumplit magunknak, meg paradicsomot., cukkinit... :) Egyedül azt a paradicsomot szerettem, amit a Balatonon ültettünk Janival :)
csöpp csöpp csöpp